Tehát ígéretemhez híven, tényleg hamar visszatértem a második szakaszra. Pontosan egy hét múlva csütörtökön, újra Palinban álltam a képzeletbeli rajtvonalnál. Szállást most is foglaltam, ugyanoda Újudvarra.. Én amúgy 2 órára lakok Nagykanizsától és más versenyek előtt nem szokott számítani a kétórányi vezetés, de ez nem az a verseny. Ez komolyabb.

Az időjárást nézve, úgy tűnt, hogy szerencsém lesz, annyit változtattam, hogy fél 5-re tűztem az indulást, az útvonalat már felszínesen ismertem a tavalyi bejárásról, most is a cél a világosban való beérés lett. Szerdán még feltérképeztük Börzönce környékét, ami valami csodálatos hely és elmentünk Homokkomáromba, megnézni a kutyákat, mégis merre lehetnek. Nem találtuk őket, de nem is ott voltak! :) Édesapám most is lejött velem útvonalakat keresni, nézegetni, szerintem nem voltam könnyű eset, kissé fáradtan indultam neki a másnapnak.

Palini templomnál percre pontosan startoltam, fejlámpám még felraktam, hátha az erdei-lombos részen még jól jönne, de aztán mégsem kellett. Átvágva a 74-es közúton először a Principális csatornát értem el, majd egy szép madárcsicsergős rész után a Zsigárd majort, ahol az összes kutya engem ugatott! Kicsit szégyellve, de nevetve futottam tovább Hosszúvölgyig.

 Itt megnéztem persze a buszmegállót, ahol tavaly izofóliában vártam a megmentőmet:). Itt egy hosszabb aszfaltos út vezet a homokkomáromi templomig, egy kis enyhe emelkedővel. Na itt is az összes kutya felébredt, a legjobban a bernáthegyik tetszettek, na de csak kerítés mögött! :) A templom után a kék jelzést elhagyva a pirosra térve, egy pincesoron folytatódott az utam. Ekkor kelt fel a nap, a kis házak között csodás kilátás nyílt a tájra, néha-néha láttam az újudvari TV-tornyot is, eszembe juttatva az első szakasz végét. A nagy álmodozásból két kutya agresszív ugatása ébresztett, jöttek felém, ahogy az illik. Láttam a gazdi kocsiját, de ilyen korán nem akartam bekiabálni az ablakon. Botjaimat keresztbe tartva, szépen-okosan magyarázva nekik :) , végül is elengedtek. A nagyobbikkal nehezebb szót érteni! :)  Na itt nyúlcipő fel és már ott sem voltam.

A Szent Orbán kilátót és a kápolnát elhagyva egy horhoson át és amúgy egy szép úton jutunk el a Várdomb forráshoz. Sár várt itt, de ezt még könnyű volt megkerülni. Itt térerőre ne is vadássz, esélytelen bejelentkezni! A Márki rét sarkánál már erőteljesebb napsütés fogadott, a jelzés itt elég jól követhető, próbáltam gyorsan túl lenni a fedetlen részeken. Az oltárci vadászház előtt nem sokkal fakitermelés folyt, a fiúk meglátva hangos füttyögésbe kezdtek, odaszóltam nekik, hogy csak túrázok, de gázt adtam!( Paprikaspray ;)  A vadászház után egy unalmas aszfaltos rész következett, majd egy részen az erdőben bukdácsolás helyett a párhuzamos földutat választottam. Börzönce előtt még elkavarodtam egy kicsit az erdőben, utána egy kis susnyás jött, beázott a cipőm, majd végre a kápolnához értem. Itt furán néztek rám a helyiek, mikor átrobogtam, jó utat kívántak. A sárga sávról a kék + jelzésre kissé bonyolult az áthaladás, néha a gaz és a derékig érő fű majdnem sírásra kényszerített.:) 31 km környékén figyelj, balra le! A következő EP-t, tehát a Deák kutat már nagyon vártam! Sok volt a hosszú emelkedő lejtő váltakozás, néha már nem értettem, hogy hova emelkedünk mégis.

A pincéket elhagyva a kútig  én az új jelzést választottam, majd egy ösvényen végre Söjtör került a látképbe. Persze előtte egy jó nagy fa rá volt dőlve az útra, öröm volt a meredek parton balról megkerülni, jobbra esély sem volt. Na itt nagy-szervizt  tartottam, feltankoltam. Tovább a sűrű kék jelzésnek örültem, majd elhagyva a söjtöri házakat a földút ismét emelkedni kezdett, megint csak nem értve, hogy hova. A magaslesekre figyelj, jó támpontokat adnak. Út az alig, inkább beszántott területeken haladtam, térdig érő fűben. Találtam itt egy bomlásnak indult kis őzgida tetemet is, alig vettem észre az aljnövényzettől. Mit ne mondjak, Pusztaedericsig sokszor vakartam a fejem az utat keresve, volt, hogy bevitt volna a kék jelzés olyan bozótba, hogy a madár sem tudott volna átrepülni rajta.

Át a nyakig érő gaztengeren, na itt öröm a GPS, végre megláttam a falut és majd az Őrangyal kápolnát. Térerő itt sem volt, pár km múlva sikerült az EP-n bejelentkeznem.

53 km környékén elértem Szentpéterföldét, idáig szép út hozott pincékkel, legelővel. A falut elhagyva, a vadászházig hosszú aszfaltos út vezet, jó volt futni az elágazásig. Itt megint gazban haladtam elég sokáig, majd a nap legunalmasabb és legmelegebb 7 km-e fogadott. Itt zenét hallgattam és nyomtam neki, hogy minél hamarabb átérjek. Közben vicces módon volt egy elkerített rész is középen, még láttad is az utat, ahogy továbbhalad. Létra átdobva, nem a legkisebb méret, nekem ahhoz nem volt ott kedvem, hogy átmásszak. :)  Néztem balról felejtős, jobbra nekiindultam és visszataláltam az útra. Hagyjuk!:) A vasúti átjáró után  Lasztonyába értem, találkozónk a Torhai forrás előtt volt megbeszélve. Kis harangláb, majd egy meredeken emelkedő horhos. Itt elgondolkodtam a bicikliseken, vajon a hátamon felvinném-e a kétkerekűt. A kilátó után egy tényleg szép erdei részen ereszkedtem le a forrásig. Itt a közmunkásokkal édesapám várt, leginkább a krémemre volt szükségem a térdemre, lehúztam a nadrágom, senkivel sem foglalkozva, hiszen szorít az idő!:) Ők egy olajfoltot próbáltak az úton eltüntetni, hülyének néztek, hogy honnan-hova tartok.

Vettem magamhoz mindent, a forrásnál meg sem álltam, utána meg kellett, hiszen egy jó kis emelkedő, majd meredek lejtő vitt Lispeszentadorjánba. Ekkor voltam 69 km-nél. Itt már a piroson haladunk tovább.

Maróc irányába jó sok szintes rész következik, sikerült pár utat is benéznem, végül is a települést kerüljük meg teljesen. Itt egy részen olyan gaz fogadott, hogy nem láttam át felette, ezt nem akartam elhinni, majd véletlenül megpillantottam a távolban egy piros jelzést.  Na ezt az ösvényt sötétben szerintem nehezen találnám meg. Szétdőlt és néhány ép kis pince szegélyezi az utat.

Eljutottam a Vétyemi Ősbükkösig, na meg végre találkoztam emberekkel is, két bicajossal. Odakiabáltak, hajrá!  Gondoltam 79 km-nél, lassan tényleg itt a vége, legalábbis gyorsabban fogytak a km-ek. Az Ősbükkösben sokkal rosszabbra számítottam, csodaszép hely, átérve az Erdészház előtti aszfalton még 5.30-as átlagot is futottam a boldogságtól! :)  Ezután egy tényleg goromba emelkedő jött a pákai hegyen. A kápolnától lefelé az ösvényen, ami elég meredek, gyorsan Szécsiszigetre értem. Itt a Kerka híd az EP. Bivalyok, malom, szép kis templom, majd zajongó kocsma után egy aszfaltozott út indult Kerkateskándra. Itt egy kicsit megugattak a kutyák, már hiányzott! :)  Máhomfáig egy kis szántóföldön keresztül jutottam, ki volt táblázva biciklisútnak, na azt megnéztem volna, ki megy ott át! :)  Máhomfa után Lentiig az út eltéveszthetetlen! Szóval bolond biztos! :) Kis aszfalt, majd a Kerka függőhíd, majd beérve egy erdős részbe már boldog voltam! Már kicsit sötétedett, de azért jól láttam  a sötétben. Meg is ijedtem egy bicajostól, úgy elbambultam. Lentiszombathelyen egy Family Frostos kocsi járta a falut, már éhes voltam, el is gondolkodtam, hogy leparkolok mellette. Na de innen tényleg csak pár km volt a célig, tehát a Lenti Kerka hídig. Édesapám elindult felém az utolsó 2 km- re gyalog, jó volt vele beérni az utolsó EP-ra.

Igazából ezt a 100 km-t 4 energia zselével , 2 banánnal és 4 műzli szelettel, kis Oreo keksszel ,3 mini sajtos-sós rúddal, ISO-val és rengeteg vízzel csináltam végig, az elsőn ettem egy szendvicset is ,de az utolsó 10-en ott égett a gyomrom. Ez most egy tökéletes frissítés volt! Éhes az utolsó 2 km-en lettem, de azt már hagytam! Bal térdem kicsit bevizesedett, de 3 nap után semmi baja sem lett. Azóta már elég jó gyorsítókat is futottam, meglepett az eredmény. Már most egy hétre rá mentem volna a harmadikra, de a munkahelyem és a férjem szülinapja közbeszólt! Azt viszont észrevettem, azóta sűrűn nézegetem az autóból a szántóföldeket! Hát nem értem, de hiányoznak! :)

A Dél Zala Dombjai Ultra Trail 300 a Zalai dombság déli részén halad végig 300 km hosszan, bemutatva a legszebb részeket terepfutóknak, teljesítménytúrázóknak és terepbringásoknak.

Megszületésének (2016. szeptember) célja egy hazai, bármikor teljesíthető, több napos terepultrás kör volt.

Szint: 6000 méter.

Dombok száma: 60 db.

Így kezdődik a DZD bemutatása Kele Atilla oldalán, amit tényleg érdemes részletesen áttekinteni, mielőtt belevágnánk!

http://www.vidra-vizitura.hu/del-zala-dombjai-300-dzd-300/

2019 szeptemberében én ezt az utat egyben szerettem volna megtenni, 40. szülinapomra választottam, ezért ez a beszámoló majd kicsit párhuzamot is von a tavalyi élményekkel.

Mivel feladni kényszerültem, ezért mindenképpen menni szerettem volna idén. De mikor?

Bejött a vírushelyzet, idén a versenyeimet sorban halasztották,  valamint a munkahelyemen is azon  a bizonyos hétfőn dobdelacuccot-hirtelen mindenkit haza zavartak. Első héten magam alatt voltam, második héten kislábujjamat törtem ráadásként, azt így utólag átgondolva, szerintem a sors akarta így. A futásból is előtte pont kicsit elegem lett, átértékelődött, hogy újra kezdtem a pár km-es távokkal. Egy kicsit ugorva, két hete végre felhívtak a munkahelyemről, hogy kezdhetünk hétfőn. Na, gondoltam, végre egy kis rendszer, visszaállunk a korábbi menetrendbe. 3 nap munka után viszont rájöttek, hogy ez így nem működik, vagyis mivel a cég több pénzt kap az államtól, ha nem dolgozunk, akkor inkább maradjunk otthon. Több sem kellett, eljött a DZD ideje!

Szeptemberi kinyomtatott térképeim, külön jegyzeteim a vízlelő-helyekről, elsősegély dobozka, túlélőkészlet megvolt. A 40-es szalvétámat is örömmel szorongattam, hogy most újból útnak indulok! Édesapámat kellett már csak felhívnom, hogy elkísérne-e ismét. Vártam a rosszallását, de nem így történt. Tavaly igaz keveset találkoztunk, most más stratégiát dolgoztunk ki. Amikor Homokkomárom előtt megfagyva vártam egy órát a buszmegállóban izofóliában, na azt el szerettem volna kerülni. Az, ha itt marad a környéken, egyszerűsíti a helyzetet. Mivel ők is túrát terveztek ide pünkösd hétfőre, jól jött neki, hogy körülnézhet, főleg a Szurdok környékén.

Tavaly szállást nem foglaltam, idén viszont igen, Újudvaron, a TV toronytól nem messze. Sok volt az autózás, most szerdán már itt pihentünk. Pálma pizzériát ajánlom előtte szénhidrát-feltöltésnek! Édesapám jobban izgult, mint én, éjjel többször is felkelt, persze én is!

Tavaly a cuccomat 3 napra pakoltam, most egyszerűbb volt a helyzet, 110-re, az első szakaszra készültem. Tudtam, hogy a fejlámpám majd fel tudom venni később, ha kell Újudvaron, valamint egy cipőcsere volt beiktatva a Hétbükkfa forrásnál. Fél literes kulacsot vittem, izo-port, energiazseléket, műzli szeletet, sót és BCAA-t, igazolvány, kiskés, törlőkendő, töltő, kábel, powerbank, van amúgy egy kötelező lista, amit magadnál kell tartanod! Mivel szerdán már kiszedtem magamból egy kullancsot, így azzal is készültem. Nem szeretem őket, tavaly Lyme-ot sikerült megszereznem tőlük.

Ruházatilag póló, hosszúnadrág, vékony technikai hosszú ujjú és vízhatlan kabát lett a befutó. Na meg Salomon-Speedcross cipő, abból is a vízhatlan változat és kamásli, térdig érő. Kesztyűt is raktam el, 8 fokot írtak reggelre, de ez amúgy nem kellett. Ádáz időjárás-követő vagyok amúgy, kissé betegesen már! Botot mindenképp vittem, elsősorban a kutyák miatt. A naptej ne maradjon ki a sorból és a sapka, igazából a tavalyi bukásomat a napszúrás okozta, ezt is Nagykanizsára időzítettem, mint teljes generál-szervizt.

Sós mandula, gumicukor, kóla, szendvics felvágottal, sós rúd, nápolyi, magnézium, Sudocrem, Neogranormon, vízhólyag-tapasz volt a tartalékban és egy mp3-as zenelejátszó, bár én sosem futok zenével, Nagybakónak előtt a pusztán gondoltam hasznát veszem.

Tájékozódás szempontjából annyi előnyöm volt itt, hogy tavaly amúgy is lejöttem feltérképezni az egész utat előtte, de az első szakasz meg is lett, akkor is az órámon lévő track  vitt, biztonsági másodikként a telefonom. Kinyomtattam papíron is a térképet, tanulmányoztam, vajon emlékszem-e még a helyszínekre. Időt kalkuláltam, átgondoltam. Ez nem egy olyan verseny, ami ki van jelölve és mindenhol van frissítőpont. Én nem izgultam. Menni akartam!

A reggeli rajtot csütörtökön 5-re lőttem be, mindenképpen kihasználva a hosszú nappalt, 16 órára terveztem az egész részt, tehát világosban szerettem volna befejezni.

A Vidra bolt előtti parkolóból indultam, pontosan. A piros sáv  jelzésen elindultam kifelé a városból, először aszfalton, majd murvás úton. A Bakónaki pataknál, mint ezelőtt, hangos kutyaugatás fogadott, de ki még egy sem jött. A hegyi pincék mellett elhaladva, végre a fák között, elértem Miklósfára, itt mindig megnéznek elég furán, ki az, aki így felfegyverkezve ilyen korán átrobog a falun. 7 km-nél elértem a Miklósfai Arborétum bejáratát. Ezt nem szeretem, mivel átlagban itt találkoztam  a legtöbb vaddal és itt kezdődik majd a térdig érő- vizes fű. Kisajtó nyitva volt, mentem a jelzésen tovább. Durván sok vaddisznó-túrás volt, már vártam, hogy mikor lép ki egy elém. Nem jött egy sem. Mozgolódás viszont annál nagyobb, szedtem is a lábam. Tavaly itt a pirosat elnéztem és egy gazos részen át értem a szép kis tóhoz, tehát itt balra tarts! Itt ért az igazi napfelkelte, tátva maradt a szám a gőzölgő, párás tó és a napfény látványától.

Itt a tó után kezdődik egy bokáig, majd derékig érő füves rét, sajna jobban párás volt, mint szeptemberben. Elértem egy földes útig, utána tovább a füves réten haladtam, csak úgy rúgtam a vizet magam előtt. A cipő és kamáslim itt még nem adta meg magát, ennek nagyon örültem.

Kiérve, 11 km-nél az aszfaltos út után jött egy kis emelkedő a Mórichelyi hegyre. Ez egy szép kis szakasz a pincékkel, jobbra szép kilátással. Meredek lejtő vezet Liszó faluba, itt balra kanyarodás után nemsokára egy kis kocsma van, a fiúk most is kinn álltak a sörökkel és furán néztek a botos csajra ilyen kora reggel. Én is rájuk! Ez mindkétszer nyitva volt eddig, ha esetleg kell valami az útra. A templomnál jobbra, 16 km-nél kezdődik ismét nekem egy nem tetsző rész, főleg a Szigecskei rétet nem kedvelem. Folyik ott át egy patak, ami eddig mindig meg volt áradva, most sem volt jobb a helyzet, mint szeptemberben. Fadarabokat dobáltam a talpam alá, hogy ne süllyedjek el. A réten a vizes fűben itt megadta magát a cipőm, amint földútra értem, futottam is tovább… csak el innen!

Bagola előtt még egy földes úton haladva bevisz a piros egy gazos erdei részre, ami tényleg derékig érő csalános, azt ajánlom, hagyd ki, a mellette lévő rövid út ugyanoda ér ki, a temető előtti köves útra. 23 km-nél járva elhagyjuk a falut a Bagolai hegyen, a Szőlőskert fogadó után a Nagykanizsa határán lévő Csónakázó-tóhoz érünk. Meg kell kerülni bal oldalról, ez kb. 4 km-t tesz ki, utána irány a Hétbükkfa-forrás. Az első 31 km meg is volt. Itt cseréltem cipőt, egy kényelmes Hokára, persze zokni és Neogranormon társaságában. Víz és iso keverés, maradtam a hosszúnadrágban.15 percet eltöltöttem itt, de szeretem ezt a helyet. Innen a Zöld sáv  jelzést kell követni, ami nehezen észrevehető és hiányos, itt fontos lesz a GPS. A kilátóhoz egy szép emelkedőn át jutunk balra, tovább Csákányháza és Erzsébet-telep jön. Ez egy jól futható rész Zalaszentjakabig.

42 km környékén járunk, a faluban vízvételi lehetőség van a temetőnél, a bolt és kocsma eddig nálam nem volt nyitva. Na itt a falu végén, az utolsó háznál, örültem, hogy van botom! Szultánt nem hívta vissza a gazdája, 3-szor nekem futott! Kicsit izgultam, de hála Istennek már ért ilyen impulzus korábban többször is, tehát hamar megnyugodtam. Az autópálya alatti alagútban most is volt víz, szerintem ott örökké van, faltól-falig. Elérve a hegyi pincéket, ahol én szeptemberben olyan finom szőlőt ettem, most csak erre emlékezve haladtam tovább egy horhoson át a Galamboki horgásztó irányába. A tóhoz tavaly 9 óra, most 7 óra alatt értem ide, 2 órával volt jobb az időm kereken. Jól is voltam, nagyon élveztem az utat. Nem álltam meg kólát inni, pedig itt van egy jó kis hely egyszerre jobbra. Innen Csapin át Nagybakónak fele vesszük az irányt. Egy jó hosszú rész jön, sajnos fák nélkül, na tavaly itt kaptam napszúrást. Most szerencsém volt, befelhősödött és könnyen haladtam. Elértem egy pincés részhez, itt nagyot nyeltem, mert szerintem kétes társaságba botlottam, gyorsan eliszkoltam. Ez a rész 6 km hosszú, nehezen telik, itt zenét vettem elő, ami annyira érzékenyen érintett, hogy elsírtam magam a boldogságtól. Ezért jöttem és hálát adtam, hogy itt lehetek. Át a falun elérünk a Kőszikla szurdokhoz, most nem volt vészes, ez is időjárás és persze turistafüggő, milyen gyorsan érsz át. Eszperantó forrásnál frissíthetsz.

62 km-nél tart az utad, balra kanyarodva egy kecskefarmot találsz, aranyosak, ahogy lesnek, miközben elhaladsz. Itt a kék jelzést kissé nehéz követni, lesz egy bozótos ösvény, majd egy kaptató fel meredeken, balra el, majd balra meredeken le egy kicsit és be az erdőbe. Itt nézd a fán a kéket, a trackem balra vitt, már másodszor, de egyenesen haladj. Ez utáni pár km nem a legjobb élményem a Rockenbauer kopjafáig. Azt hiszed, viccelnek, olyan gaz és bozóttenger vár, majdnem levette a mellényem rólam. Volt is ott egy póló fennakadva, de nem értem el. Tavaly a vadászidény miatt itt kezdtek el lőni az erdőben, na innen akkor nyúlcipőt húztam Zalaújlakig. Nem kaptam levegőt a nagy kapkodásban a láthatósági mellényemért :) 

Most 72 km-nél könnyen leértem Zalakarosig futva, közben a pincéknél szép kilátás nyílik a Balaton felé! Zalakaroson jól futható a Csiga tanösvény, nagyon jó volt itt áthaladni, majd a kilátó alatt lehet frissíteni és van nyitva étterem is. Kilátóba nem mentem fel, tovább haladva figyelj, hogy balra kanyarodj olyan 77 km-nél, én elbambultam. Nordic Walking útnak van feltüntetve, de itt a bot azért kell, hogy ösvényt vágj! Halál komolyan! Ősszel 100 kaszáspókot szedtem le, sajnáltam is őket, most gaz fogadott, na meg persze sár, ez helyett. Kicsit kanyarogva, Zalamerenyének megörültem.

A tó mellett elhaladva, a szántóföldön át, itt volt egy villanypásztoros kukoricaföld talán, egy kabaré volt kúszva áthaladnom, de mosolygós perceket okoztam egy motorosnak. Az erdőbe érve figyelj jól itt is Orosztonyig, nekem sikerült kicsit elmennem itt-ott. Beérve megszűnik a zöld jelzés, a templomnál áttérsz a pirosra. Fel-le haladsz az emelkedőkön, néha nem bizalomgerjesztő környéken, botot és lábad készíts! A lakott területről jobbra letérve az utolsó háztól jó a jelölés, felvezet egy pincéhez. Itt balra, majd jobbra fel az emelkedő, látsz egy gyönyörű lombú fát, akkor jó helyen vagy! Szép a kilátás, nem gondolná az ember, hogy ilyen magasra tudsz jutni itt a dombok között. Gelse felé a piros háromszög visz majd, ez a hegyre vezető út. 96 km környékén eléred a Szent Orbán szobrot innen a kék kereszt visz le a Csibiti völgybe, a tóhoz.

Figyeld itt is a tracket,  most nem néztem el egy meredek lejtőt balra, azon visszajönni nem volt nagy öröm szeptemberben. Most egyből beugrott. Itt viszont kezdett rám sötétedni, fejlámpát kapcsoltam. Tervem 16 óra volt, pont ez miatt a rész miatt, nehogy sötétben kóvályogjak a völgyben. Hát nem jött be teljesen, félhomályban a jó kis sáros 1 km fogadott, itt tényleg figyelj. Szeptemberben nagy területeket megkerülve jutottam csak át itt. A kis tó után meredek emelkedő vezet a TV toronyig, de örültem, hogy lassan kiérek. Itt elgondolkodtam, honnan a fenébe jöttem ennyit fel, mikor ennyit nem is mentem le. A Hochschwabon nincs ennyi szint!:) A toronynál felérve voltam 100,5 km-nél, itt édesapám várt, felöltöztem és feltankoltam az utolsó 10 km-re. Elkövettem azt a hibát, hogy 90 km-nél, ahogy hűvösödött, nem ittam annyit és az evést is leredukáltam. Közel volt a cél szaga, mondhatnánk. A toronytól már semmit nem tudtam enni, a víz az sokat segített. Hosszú földes-kavicsos út vezet Förhenc hegyig, majd ott a pincék között egy aszfaltozott út Palinig. Ez az Út sosem akart véget érni! A faluba tartó lejtő nem tett jót a lábaimnak, de beérve és a templomnál becsekkolva az EP-n ez mindezt feledtette!

Tervezettnél később értem be, de ahogy néztem, eddig talán az enyém a leggyorsabb első-szakasz teljesítés! A tovább folytatáshoz a gyomrommal kellett volna kezdenem valamit, fizikailag már másnap futottam otthon, még izomlázam sem lett. A vége 111,7 km lett, 1700 m szinttel, 18 óra 21 perccel.

Édesapámnak köszönöm, hogy velem volt, sokat nem láttam igaz, de a párom- Máté is megérkezett az utolsó 10 km- re, ennek nagyon megörültem. Körmendre érve még sokáig nem tudtam elaludni az adrenalin miatt, sőt még másnap is kibírtam egy jó beszélgetést éjjel 3-ig a barátaimmal. Lehet, hogy maradnom kellett volna? :) Nem sokára megkezdem a második szakaszt, ez 100 km lesz és ezt a részt ilyen részletesen nem ismerem. Meglátjuk, mi vár!

Örülök, hogy elolvastad és ha kedvet kaptál, hajrá! Nehéz lesz ide nem visszatérni!

  Változtass a hozzáállásodon és a Világ veled változik!

Idén megtettem,sikerült,hogy a munkahelyemen egy olyan beosztásban dolgozom,ahol 7 nap munka után 7 nap szabadnap váltakozik.Az Élet maga adta ezt a lehetőséget,nem is véletlenül,én így gondolom.

A napi alvásigényem 5 óra,munkám nem ülőmunka.Sok dologgal foglalkozom párhuzamosan,na meg az sem titok,hogy mellette 2 helyen kisegítek is.Ebből finanszírozom a futásom.Tévét nem nézünk,nincs is készülékünk,nekem már 10 éve nem tartozik a mindennapjaimhoz.Ritka az egy évben,hogy azt mondom,most elfáradtam.

Most,hogy túlestem a Lyme-kór szakaszán,ami viszonylag lelassított,ismét folytathatom az edzéseimet.

Azon kívül,hogy Varga Józsitól kapom az instrukciókat,eljárok Szombathelyre  a Szombathelyi Futóklubba,oda,ahol viszonylag minden elkezdődött másfél -lassan 2 éve.Sokan köszönhetek a csapatnak ,na és a keddi -csütörtöki edzésnapoknak ,Major Ferinek-Pátkai Attilának-valamint a vasárnapi hosszú futásoknak.

Volt egy Csatafutásom Szentgotthárdon ,Július 27-én este ,késői rajttal.Sokan részt vettünk a klubból,jobbára ezért is jöttem.Míg megvolt a Vossen Futóklub Szentgotthárdon,addig édesapámmal oda tartoztunk,velük jártunk a rendezvényekre.Ez egy hosszú történet lenne ismét....Amikor 80% -ban ismered a futóközönséget,annál nincs is jobb érzés-mintha hazamennél! Felvettek futótársaim Körmenden és már csak úgy suhantunk nyugati irányba-ugye ,Vari Orsi?:)Menetrendszerűen az esti 18.30-as rajtra megjött a komolynak nevezhető vihar.Nem is az ,én az utolsó évemet végigfutottam az összes létező rossz körülmény között,de ez most a villámlás miatt tényleg gondolkodóba ejtett mindenkit.Kis késéssel elrajtoltunk,180 helyett 120 fővel,sokan itt nem merték ezt mégsem bevállalni.

Valahogy szerencsénk volt,a futásunk időtartama alatt visszafogta magát az eső,lehetett hajtani neki!Még szerencse,hogy nem voltam egyedül,a villámok néha rám hozták a szívbajt!

Az egész futáson igazából az volt nekem meglepetés,hogy mivel az utolsó pár hónapban nem futottam 50 km alatti távot,hirtelen megindultam és megijedtem.Elfutottam-e az elejét vagy nem-e,fura mód jól ment a 4.23-4.30-as km-élveztem az esőt és útközben bírtam a sarat,ami kis részen,de mégis volt.Fordítónál van egy hosszabb domb,kb.500 m hosszú,az is jól ment,lefele 4 per alatti km-t hoztam.Na de mivel csaj nem volt a fordítónál,így visszaálltam utazósebességre,hiába győzködtek a fiúk,hogy lépjek már oda! Nem akartam,inkább élveztem a befutást.Készítettek egy gyors interjút velem-remélem nem látom viszont :)Zuhanyzás,evés.ivás-eredményhirdetés-egy kis keveredéssel,de az enyém lett.

Kategória-abszolút 1.hely

Vártam a következő hét vasárnapot,a Kainach Bergmarathont Ausztriában.Ez a versenytáv 44 km és 1800 pozitív szintemelkedés.Végre-gondoltam -ennyi elvesztegetett idő és Lyme elleni küzdelem után visszatérhetek felmérni,hogyan is állok.A szerdai futóklubos edzésen viszont nagyon megáztunk és ott valószínűleg összeszedtem egy kis kötőhártyagyulladást,na ez csütörtöki naptól úgy szépen végigkísért rá való hét hétfőig.

Kicsit sem voltam ideges,főleg,hogy szombaton is dolgoztam és hétfőn reggel 6-ra kellett mennem,de én ezeket is simán bevállalom így is.Vezetés sem számít.Nem tudtam elmenni,vagyis jobbnak láttam.Este már megnéztem az eredményeket,sokan nem indultak,az én kategóriámban is mindössze egy nő.Na ez vigasztalt kicsit.

Versenytervem szerint rá való hétre beneveztem a Szavanna trail 10,6 km-es távjára levezetésképp.Ez most nem levezetés lett,vagyis mégis! Edzéstervem szerint szombatra -miért is ne:)-pont akadt itt 17 km-re tőlem egy esti verseny Stinatzban. Beneveztem egyszerre,már a társaság miatt is Itt jártam már kétszer és az öreg osztrákok is hiányoztak,akikkel anno sokat bandáztunk együtt.

Este 19.15-kor volt a rajtunk,ilyenkor mindig hadilábon állok az étkezéssel,mit egyek addig-igazából semmit sem merek,főleg nehezet nem.A pálya maga 2 kör,enyhén emelkedik,de az sunyin,nem a legjobbak közé tartozik.A legnehezebb a meleg elleni küzdelem volt,estére nem ment le a hőfok 32 fok alá.Szenvedés volt a javából.A félmaratont ma semmi pénzért nem vállaltam volna!

Jött egy osztrák riválisom,vele kerülgetjük egymást egy ideje,ez a meglepetés ott ért.Na mindegy,megvolt a rajt,itt elvitt keményen az eleje.Mivel pénzdíjas futás,kenyaiakat is beneveztek,hát vitték a tömeget rendesen..persze nem sokáig!:)Első köröm jól ment ,második körnél a rajtvonal után került elém,akit nem szerettem volna.Ez van,próbáltam vele menni,de végül is egy percet rám vert összességében.Viszont annak örülök,hogy ő egy éve még fényévekkel jobb volt,mint én.Változnak az idők.

Beérve a célban láttam,hogy kategória 2. és abszolút 3.lettem a távon! Boldogság!

Eredményhirdetés után siettem haza,így is éjjel fél egy körül léptem be az ajtón.Vasárnap korán kellett kelnem ,Pákozd tőlem 180 km-re van,tehát az várt még rám,hogy levezessem a 11 órás rajt előtt.Viszonylag hamar oda is értem,közben ettem-ittam az autóban.Pont elrajtolt a hosszú táv ,így harmadikként át is vehettem a rajtszámom.Barátságos kis helyszín ez,tetszett,már csak az útvonalra voltam kiváncsi. Pár ismerős arc is felbukkant,mivel sokfelé járok,itt is akadt beszélgetőpartner bőven!:)Kerestem az autómnak egy árnyékos helyet,majd kicsit bemelegítettem.Itt sem volt panasz a melegre,kezdtem izgulni a tegnapi után,hogy vajon mi fog ma menni.Próbáltam sokat inni,erre koncentráltam,meg még megettem egy banánt..lassan indultunk a rajthoz.

11-kor pontban indulás volt, két csajt láttam magam előtt,nyugtáztam,hogy oké!Azután kettő megelőzött,féltávon ,itt kezdtem elfogyni-a víz hiányzott,nem vittem:(Azután mégis vissza tudtam egy helyet venni,már csak a szerintem harmadik helyen álló lány nyomába kellett érnem...de figyelnem kellett a mögöttem lévőre is!Közben csatlakoztak a hosszú távosok is,így páran még kerülgettük egymást.Befutottam,majd megtudtam egy kedves ismerőstől,hogy hatodik lettem!Az elsőket nem is láttam,mondjuk 5 percet rám is vert,a többieknél nem volt ekkora különbség.A pálya maga kietlen és tényleg szavannás:),árnyék csak mutatóban volt.

Meglepetésemre a frissítőasztal roskadásig tele volt,állítólag ez itt normális!:)Egy cukrászda elbújhatna mellettük.Legalább 20 féle süti-persze gluténmentes is,mellettük egy soron csak jéghideg dinnye,sajt-zöldségek-hagyma -uborka..Szerintem ott álltam vagy fél órát,míg végeztem:)

Megvártuk az eredményhirdetést,én örülök a 6.helynek,mivel jó kis mezőnyünk volt,sokan voltak a hosszú távon,akiket követek,jó volt beszélgetni és hallgatni őket,valamint az edzőmmel is végre személyesen találkoztunk.

Még húgomnál maradtam Budapesten,ellátogattam az ismert sportboltokba,most érkezik az országúti bicajom,körülnéztem e témakörben egyet.Bikás parkot leteszteltem,tetszett -főleg a közepén a kis domb!:)

Most kezdődhet ezen a héten a felkészülésem komolyabban a DZD 300 km-re,amin szeptember 5-én indulok reggel.Fel kell térképeznem a lehetőségeimet-aludni a szabad ég alatt szeretnék-vízfelvételi helyek,fontos pontok.

Fejben már minden rendben!

(Ultra Dolomites 88 KM /4600 M  D+)

Vissza kell térnem időben ezen bejegyzés megírásához,méghozzá ez év április végéhez:

- Máté ne siess!Lassabban,tele van a lábam bogarakkal!

-Oké! Álljunk meg! Nézzük...ezek kullancsok!

-Engem sosem szerettek...négyet le is szedtem a kabátommal gyorsan..futhatunk tovább!

-Minden rendben..mindjárt visszaérünk!

Ez a párbeszéd az Ultra Trail Vipava Valley (Szlovénia) rajtja előtti napon hangzott el,kis terepszemlét tartottunk.

Jelentőséget nem tulajdonítottam neki,aznap még kullancsriasztóért  befutottam egy boltba.

Másnap indultam -lefutottam-tanulság ebből is lett-hazajöttünk.

Következő versenyem az UTH-Szentendre Trail volt a versenynaptáram szerint.

Készültem az edzéstervem alapján,minden rendben ment ,egészen a verseny hetéig,amikor is csütörtökön hörgőgyulladásom lett a semmiből,égett a tüdőm-hőemelkedéssel-köhögéssel kínlódtam. Mindezt tetézte ,hogy alig tudtam mozogni,piriformis-ra gyanakodtam-hengereztem,nyújtottam,de összességében semmit sem javult az állapotom.

Pénteken összepakoltam-Ausztriában lakok,Bad Tatzmannsdorfban -levezettem a 280 km-t  és készültem a másnap reggeli rajtra.Bennem volt az érzés,hogy nem kellene,de vártam ezt a versenyt és még semmit sem adtam fel eddig ,na meg az én távom az 50 km  körüli..nem volt kifogás.

Reggel 9 órakor rajtoltunk-részletesen erről majd egy másik bejegyzést írok-Pilisszentlászlóig nehezen eljutottam,köhögtem és alig kaptam levegőt,már itt megfordult a fejemben,hogy ezt abba kellene hagynom,mert nem vezet semmi jóra...De én még sosem adtam fel!!-Futottam tovább...edzőmet és férjemet hívtam kétségbeesetten,hogy mi legyen,még a következő pontig-Visegrád-elszenvedtem magam,na de ott a 23 km-nél fél órát gondolkodtam...menjek vagy ne menjek tovább.

Közben  előtte napokban leigazoltam,sportorvoshoz futkoztam,kellett az engedély,hogy a párkányi OB-n el tudjak indulni,ami az UTH utáni hétvégére esett,így főleg ez miatt gondolkodóba estem.Mi a fontosabb??Végigtúrázom a Szentendre Trailt egy befutóéremért és lesérülve hazamegyek,vagy most kiszállok és mentem ,ami menthető.

Hát mentettem..feladtam..szívem megszakadt,de felültem a visszafelé tartó buszra.Pakoltam,hazamentem ..először rosszul viseltem,de beláttam hamar,hogy jól tettem.Köhögésem nem javult,rosszabb lett,sajnos az OB-nak is búcsút intettem.A Sors.

Eltelt a következő hétvége,barátnőmmel a Balatonon pihentem 2 napot,utána jött egy Fertő-tó kerülés bicajjal,ahol a férjem rákérdezett a térdhajlatomban lévő piros nagy foltra. Én ezt a balatoni hétvégével hoztam összefüggésbe,talán a sok bogár és bögöly volt a tettes.Azonnal elparancsolt dokihoz.

Másnap háziorvos Tatzmannsdorfban,már az ajtóban meglátva kimondta a Végzetem: Lyme !

Elég volt messziről ránéznie és már írta is ki a 10 napra való antibiotikumot.Leverve,rossz kedvvel jöttem ki-mint akinek megírták a halálos ítéletét.Ismeretlen dolog volt ez nálam,környezetemben sem fordult elő,semmi tudás nélkül ott álltam,hogy most mi lesz!Hazaérve bújtam a netet-informálódtam-elmentem még egy orvoshoz a biztonság kedvéért,hátha csak elnézte.De sajnos nem!Pár nap gyógyszerszedés után minden panaszom elmúlt,a makacs köhögés-izomfájdalom-fáradékonyság,mintha kicseréltek volna! Ezt mind 3 hétig a kullancscsípés okozta!A két hetes gyógyszerszedés viszont nagy akadályba ütközött: A Lavaredo!

Közelgett a nagy dátum-ez évem egyik legfontosabb állomása -az UltraDolomites! Mi lesz vele..szállás lefoglalva..csak erre tudtam gondolni.Tetézte az a körülmény,hogy egyedül vágok neki az útnak oda-vissza..napokig,ha valami történik ,csak én vagyok!De sosem féltem,sőt mióta terepfutok, sok mindent megtanultam.Belevágok! Ha nem megyek,életem végéig gondolkodhatok rajta..mi lett volna-ha..Nem!

Készültem rá, öveket próbáltam,amik közül a Compressport Freebeltje nyert, megtanultam botozni rendesen,kijártam a Hochwechsel hegyünkre gyakorolni  a sok verseny mellett na és persze kellenek a pontok a jövő évi terveimhez!

Abban maradtam,hogy elindulok és aznap nem veszem be a gyógyszerem na és majd meglátom mi történik.Igazából nem gondolkodtam rajta sokat,mert valahogy sikerült háttérbe szorítanom az ezen való görcsölést.

Tehát Ultra Dolomites:

Szállásomat már februárban lefoglaltam,mivel elég hamar teltház lesz Cortina D'Ampezzo környéke.Tavaly becsúsztam a Skyrace távjára ,az a verseny volt életem első" komfortzónakilépős" eseménye.Másfél éve terepfutok a mai dátummal nézve,így nagy kihívásnak tűnhet az azonnali táv-emelés,de tavaly teljesítettem a Piros 85-t ,valamint idén áprilisban futottam a sárvári 12 óráson 101 km-t.Erre alapozva késznek éreztem magam.

Bepakoltam 5 napra,utána a Dolomitokban maradást céloztam meg,ebből is Canazei-t,ahol volt szerencsém tavaly lefutni-megázni a Dolomyths Run útvonalát.Elindultam 400 km-re ,úti célom először Auronzó volt.Itt aludtam 3 napig.Választásom ide esett,mivel innen volt a korai rajtunk és innen  csak lesétáltam 5 percre a kapuhoz.Volt lehetőségem előtte való nap az elejét bejárnom,infókat gyűjtenem.Rajtszámot is itt át tudtam venni,nem kellett Cortinába utazgatnom.

Kötelező nekünk az esőkabát,izofólia,síp,fejlámpa -valamint pótakksi volt,de azért vittem magammal egy hosszú felsőt is,hátha...frissítést nem túloztam el,az egész távra 2 Clif Bart ,egy mogyorós műzliszeletet,2 Power Shot-ot es egy Magna Shot-ot .BCAA-t és sótablettát vittem,többit a frissítőpontokra alapoztam.

Reggeli rajtnál beálltam középre,900 körüli volt az indulók száma, az időmet 15 órára terveztem eredetileg.Kellemes - friss időben elindultunk az úton.Mivel az első frissítő 33 km-nél volt kijelölve,takarékoskodni próbáltam az egy liter vizemmel,persze..haha.Tavaly a Skyrace-re is fél liter víz volt előírva,mégis csak az 1000 m szinten felfele egy litert megittam.Na itt útközben látva,hogy sok a patak,már megnyugodtam,mindenki mindent ivott,amit látott:)Cimabanche frissítőig egy Clif Bar es szerintem 2,5 liter víz fogyott minimum..tartottam a betervezett időt.Itt felfele mentünk 1850 m szintet az első 20 km-en,majd meredek lejtőn döngethettünk lefele.Az itt nagyon jól ment,legalább 30 embert megelőztem az ereszkedésben. A frissítőn feltankoltam,bevizeztem magam.Kezdődött a pokoli meleg a sziklák között.

Következő pont 42 km-nél volt-Malga Ra Stua, ide 600 m szint vezetett felfele,majd innen ismét meredek lejtő jött,ami megint nekem kedvezett.Feltöltés után jött egy 20 km-es szakasz 1250 m szinttel Rifugio Col Gallináig. Itt végigmentünk a hegyoldalakon,majd jöhettek a vizeken való átkelések.Sokan a parton ülve a cipő-le-fel rituálét választották..szerintem mindegy volt:)Térdig bele,jól is jött a hűsítő víz,mindent vizeztünk ,amit lehetett,itt már az 50 fokot is elérte szerintem a megszorult levegő.Következő pillanatban már ugyanezt a vizet ittam is kicsivel tovább.Szerintem itt tarthattam 4-4,5 liternél. 7 átkelést számoltam,egyiknél fotóztak is:)

Közben volt egy kis frissítőpont is,ami nem volt hivatalos,na itt 50 km-nél megtörtént ,amivel úgy nem számoltam.Gyomrom megadni készült magát,eddig nem is volt semmi gond,de semmi jele sem.Egyszerűen innen ettől a ponttól nem volt hajlandó semmit befogadni! Se banán ,se kóla-ezek még sosem hagytak cserben..se keksz...lenyelni sem akaródzott...hát mi lesz így?Még majdnem 40 km hátravan,így nehéz lesz...

Útközben arra rájöttem,ha többet iszok,mint szoktam,azzal kordában tartom,legalábbis a következő frissitőig sikerült.Elértem Gallinát.Itt kezdődött a kísérletezés az asztalról...pár perc után mindenbe beleharapva a zöldalma maradt a pikszisben! Soha nem frissítettem vele,de most ő lett a Kiválasztott!:)Én csak örültem,hogy van remény!Mindenhova almát raktam ,ahova lehetett! Összességében kevés volt ez így,mert végül is  40 km-t talán 3 almával tettem meg,vizemet 8,5 literig számoltam...Hát itt a tempón meg is látszott,lassultam,de élveztem a tájat,nem idegesítettem magam.Itt egy álomszép szerpentinen futottunk végig...leírhatatlan.

7 km-re jött a következő pont-Passo Giau a maga 600 m szintjével-itt tartottunk 4300 +-nál. Két emelkedőn kellett átverekednünk magunkat,mire ide elértünk.Közben szépen ránk is sötétedett,csodaszép látvány volt a hegyoldalban kígyózó fejlámpák fénye.Itt még egy kis csoport pasinak én törtem az utat előre,majd elértünk egy norvég csajt,így őt követtük.Hát az egész utam alatt itt váltottunk pár szót,amúgy senkivel semmit ,ezert maradt bennem így emléknek.Itt már viszont kezdtem érezni a vízhólyagokat ,sajnos a zoknim ilyen hosszún nem lett tesztelve,vagyis vizesen..most megbosszulta magát.Tehát jött az utolsó 7 km meredek...

Utolsó km-ek...hát itt sikerült akkorát esnem a fekete homokban-egy kiálló kőben,hogy jobb is hogy nem láttam,hova csúsztam le.Botok repültek-én kapaszkodtam vissza az útra.Bal sípcsontom egyszerre kékre váltott,két srác megállt,hogy megnézzenek ,jól vagyok-e.Hát innen a gyorsmenés-kocogás  lett a tempó.Itt elfogadtam ezt is könnyen ,mivel a gyógyszerem miatt így is jól vagyok,ez már nem fog hátráltatni.Gondoltam, ezt simán le is sétálom, ha még egyet esek,elvisznek tuti.Óra szerint néztem a hátralévő km-ereket,valahogy nem fogytak.Hiába írták ki,hogy 2 km-volt az 4 is:)

Cortinába beérve egy család dinnyével várt minket ,nagyon örültem nekik.Innen már tényleg nem lesz sok.Futottam...ezt már ilyen erejét vesztetten,félig bénán is ment,nem éreztem semmit célfolyosóra rákanyarodva!Na itt a könnyeim is megeredtek,végig folytak a célig! Tavaly ugyanígy értem célba,hihetetlen és egyedülálló érzés a :MEGVAN! Beértem! Az ENYÉM!

Összességében az UltraDolomites nehezebb terepnek van kategorizálva,mint a 120 km-es LUT.

Az indulók 72 %-a ért célba.

Időm: 19 óra 18 perc

Kategória:36.

Befejezve a versenyt ,másnap a tengerpartot választottam Canazei helyett,valahogy pihenni vágytam:)Kibökve a vízhólyagjaimat ,másnap már Caorle tengerparti homokján egyensúlyoztam....

Vicces lehetett egy kívülállónak,mintha tojáshéjon lépkedtem volna....de nem tudhatták,hogy hol voltam én előző éjszaka.......

Következő utam a DZD 300 km-es távja lesz szeptember 5-én reggel 5 órás indulással,persze ha az időjárás is mellettem lesz.

Ezen az utazáson leszek 40 éves.

Németh Beáta