(Ultra Dolomites 88 KM /4600 M  D+)

Vissza kell térnem időben ezen bejegyzés megírásához,méghozzá ez év április végéhez:

- Máté ne siess!Lassabban,tele van a lábam bogarakkal!

-Oké! Álljunk meg! Nézzük...ezek kullancsok!

-Engem sosem szerettek...négyet le is szedtem a kabátommal gyorsan..futhatunk tovább!

-Minden rendben..mindjárt visszaérünk!

Ez a párbeszéd az Ultra Trail Vipava Valley (Szlovénia) rajtja előtti napon hangzott el,kis terepszemlét tartottunk.

Jelentőséget nem tulajdonítottam neki,aznap még kullancsriasztóért  befutottam egy boltba.

Másnap indultam -lefutottam-tanulság ebből is lett-hazajöttünk.

Következő versenyem az UTH-Szentendre Trail volt a versenynaptáram szerint.

Készültem az edzéstervem alapján,minden rendben ment ,egészen a verseny hetéig,amikor is csütörtökön hörgőgyulladásom lett a semmiből,égett a tüdőm-hőemelkedéssel-köhögéssel kínlódtam. Mindezt tetézte ,hogy alig tudtam mozogni,piriformis-ra gyanakodtam-hengereztem,nyújtottam,de összességében semmit sem javult az állapotom.

Pénteken összepakoltam-Ausztriában lakok,Bad Tatzmannsdorfban -levezettem a 280 km-t  és készültem a másnap reggeli rajtra.Bennem volt az érzés,hogy nem kellene,de vártam ezt a versenyt és még semmit sem adtam fel eddig ,na meg az én távom az 50 km  körüli..nem volt kifogás.

Reggel 9 órakor rajtoltunk-részletesen erről majd egy másik bejegyzést írok-Pilisszentlászlóig nehezen eljutottam,köhögtem és alig kaptam levegőt,már itt megfordult a fejemben,hogy ezt abba kellene hagynom,mert nem vezet semmi jóra...De én még sosem adtam fel!!-Futottam tovább...edzőmet és férjemet hívtam kétségbeesetten,hogy mi legyen,még a következő pontig-Visegrád-elszenvedtem magam,na de ott a 23 km-nél fél órát gondolkodtam...menjek vagy ne menjek tovább.

Közben  előtte napokban leigazoltam,sportorvoshoz futkoztam,kellett az engedély,hogy a párkányi OB-n el tudjak indulni,ami az UTH utáni hétvégére esett,így főleg ez miatt gondolkodóba estem.Mi a fontosabb??Végigtúrázom a Szentendre Trailt egy befutóéremért és lesérülve hazamegyek,vagy most kiszállok és mentem ,ami menthető.

Hát mentettem..feladtam..szívem megszakadt,de felültem a visszafelé tartó buszra.Pakoltam,hazamentem ..először rosszul viseltem,de beláttam hamar,hogy jól tettem.Köhögésem nem javult,rosszabb lett,sajnos az OB-nak is búcsút intettem.A Sors.

Eltelt a következő hétvége,barátnőmmel a Balatonon pihentem 2 napot,utána jött egy Fertő-tó kerülés bicajjal,ahol a férjem rákérdezett a térdhajlatomban lévő piros nagy foltra. Én ezt a balatoni hétvégével hoztam összefüggésbe,talán a sok bogár és bögöly volt a tettes.Azonnal elparancsolt dokihoz.

Másnap háziorvos Tatzmannsdorfban,már az ajtóban meglátva kimondta a Végzetem: Lyme !

Elég volt messziről ránéznie és már írta is ki a 10 napra való antibiotikumot.Leverve,rossz kedvvel jöttem ki-mint akinek megírták a halálos ítéletét.Ismeretlen dolog volt ez nálam,környezetemben sem fordult elő,semmi tudás nélkül ott álltam,hogy most mi lesz!Hazaérve bújtam a netet-informálódtam-elmentem még egy orvoshoz a biztonság kedvéért,hátha csak elnézte.De sajnos nem!Pár nap gyógyszerszedés után minden panaszom elmúlt,a makacs köhögés-izomfájdalom-fáradékonyság,mintha kicseréltek volna! Ezt mind 3 hétig a kullancscsípés okozta!A két hetes gyógyszerszedés viszont nagy akadályba ütközött: A Lavaredo!

Közelgett a nagy dátum-ez évem egyik legfontosabb állomása -az UltraDolomites! Mi lesz vele..szállás lefoglalva..csak erre tudtam gondolni.Tetézte az a körülmény,hogy egyedül vágok neki az útnak oda-vissza..napokig,ha valami történik ,csak én vagyok!De sosem féltem,sőt mióta terepfutok, sok mindent megtanultam.Belevágok! Ha nem megyek,életem végéig gondolkodhatok rajta..mi lett volna-ha..Nem!

Készültem rá, öveket próbáltam,amik közül a Compressport Freebeltje nyert, megtanultam botozni rendesen,kijártam a Hochwechsel hegyünkre gyakorolni  a sok verseny mellett na és persze kellenek a pontok a jövő évi terveimhez!

Abban maradtam,hogy elindulok és aznap nem veszem be a gyógyszerem na és majd meglátom mi történik.Igazából nem gondolkodtam rajta sokat,mert valahogy sikerült háttérbe szorítanom az ezen való görcsölést.

Tehát Ultra Dolomites:

Szállásomat már februárban lefoglaltam,mivel elég hamar teltház lesz Cortina D'Ampezzo környéke.Tavaly becsúsztam a Skyrace távjára ,az a verseny volt életem első" komfortzónakilépős" eseménye.Másfél éve terepfutok a mai dátummal nézve,így nagy kihívásnak tűnhet az azonnali táv-emelés,de tavaly teljesítettem a Piros 85-t ,valamint idén áprilisban futottam a sárvári 12 óráson 101 km-t.Erre alapozva késznek éreztem magam.

Bepakoltam 5 napra,utána a Dolomitokban maradást céloztam meg,ebből is Canazei-t,ahol volt szerencsém tavaly lefutni-megázni a Dolomyths Run útvonalát.Elindultam 400 km-re ,úti célom először Auronzó volt.Itt aludtam 3 napig.Választásom ide esett,mivel innen volt a korai rajtunk és innen  csak lesétáltam 5 percre a kapuhoz.Volt lehetőségem előtte való nap az elejét bejárnom,infókat gyűjtenem.Rajtszámot is itt át tudtam venni,nem kellett Cortinába utazgatnom.

Kötelező nekünk az esőkabát,izofólia,síp,fejlámpa -valamint pótakksi volt,de azért vittem magammal egy hosszú felsőt is,hátha...frissítést nem túloztam el,az egész távra 2 Clif Bart ,egy mogyorós műzliszeletet,2 Power Shot-ot es egy Magna Shot-ot .BCAA-t és sótablettát vittem,többit a frissítőpontokra alapoztam.

Reggeli rajtnál beálltam középre,900 körüli volt az indulók száma, az időmet 15 órára terveztem eredetileg.Kellemes - friss időben elindultunk az úton.Mivel az első frissítő 33 km-nél volt kijelölve,takarékoskodni próbáltam az egy liter vizemmel,persze..haha.Tavaly a Skyrace-re is fél liter víz volt előírva,mégis csak az 1000 m szinten felfele egy litert megittam.Na itt útközben látva,hogy sok a patak,már megnyugodtam,mindenki mindent ivott,amit látott:)Cimabanche frissítőig egy Clif Bar es szerintem 2,5 liter víz fogyott minimum..tartottam a betervezett időt.Itt felfele mentünk 1850 m szintet az első 20 km-en,majd meredek lejtőn döngethettünk lefele.Az itt nagyon jól ment,legalább 30 embert megelőztem az ereszkedésben. A frissítőn feltankoltam,bevizeztem magam.Kezdődött a pokoli meleg a sziklák között.

Következő pont 42 km-nél volt-Malga Ra Stua, ide 600 m szint vezetett felfele,majd innen ismét meredek lejtő jött,ami megint nekem kedvezett.Feltöltés után jött egy 20 km-es szakasz 1250 m szinttel Rifugio Col Gallináig. Itt végigmentünk a hegyoldalakon,majd jöhettek a vizeken való átkelések.Sokan a parton ülve a cipő-le-fel rituálét választották..szerintem mindegy volt:)Térdig bele,jól is jött a hűsítő víz,mindent vizeztünk ,amit lehetett,itt már az 50 fokot is elérte szerintem a megszorult levegő.Következő pillanatban már ugyanezt a vizet ittam is kicsivel tovább.Szerintem itt tarthattam 4-4,5 liternél. 7 átkelést számoltam,egyiknél fotóztak is:)

Közben volt egy kis frissítőpont is,ami nem volt hivatalos,na itt 50 km-nél megtörtént ,amivel úgy nem számoltam.Gyomrom megadni készült magát,eddig nem is volt semmi gond,de semmi jele sem.Egyszerűen innen ettől a ponttól nem volt hajlandó semmit befogadni! Se banán ,se kóla-ezek még sosem hagytak cserben..se keksz...lenyelni sem akaródzott...hát mi lesz így?Még majdnem 40 km hátravan,így nehéz lesz...

Útközben arra rájöttem,ha többet iszok,mint szoktam,azzal kordában tartom,legalábbis a következő frissitőig sikerült.Elértem Gallinát.Itt kezdődött a kísérletezés az asztalról...pár perc után mindenbe beleharapva a zöldalma maradt a pikszisben! Soha nem frissítettem vele,de most ő lett a Kiválasztott!:)Én csak örültem,hogy van remény!Mindenhova almát raktam ,ahova lehetett! Összességében kevés volt ez így,mert végül is  40 km-t talán 3 almával tettem meg,vizemet 8,5 literig számoltam...Hát itt a tempón meg is látszott,lassultam,de élveztem a tájat,nem idegesítettem magam.Itt egy álomszép szerpentinen futottunk végig...leírhatatlan.

7 km-re jött a következő pont-Passo Giau a maga 600 m szintjével-itt tartottunk 4300 +-nál. Két emelkedőn kellett átverekednünk magunkat,mire ide elértünk.Közben szépen ránk is sötétedett,csodaszép látvány volt a hegyoldalban kígyózó fejlámpák fénye.Itt még egy kis csoport pasinak én törtem az utat előre,majd elértünk egy norvég csajt,így őt követtük.Hát az egész utam alatt itt váltottunk pár szót,amúgy senkivel semmit ,ezert maradt bennem így emléknek.Itt már viszont kezdtem érezni a vízhólyagokat ,sajnos a zoknim ilyen hosszún nem lett tesztelve,vagyis vizesen..most megbosszulta magát.Tehát jött az utolsó 7 km meredek...

Utolsó km-ek...hát itt sikerült akkorát esnem a fekete homokban-egy kiálló kőben,hogy jobb is hogy nem láttam,hova csúsztam le.Botok repültek-én kapaszkodtam vissza az útra.Bal sípcsontom egyszerre kékre váltott,két srác megállt,hogy megnézzenek ,jól vagyok-e.Hát innen a gyorsmenés-kocogás  lett a tempó.Itt elfogadtam ezt is könnyen ,mivel a gyógyszerem miatt így is jól vagyok,ez már nem fog hátráltatni.Gondoltam, ezt simán le is sétálom, ha még egyet esek,elvisznek tuti.Óra szerint néztem a hátralévő km-ereket,valahogy nem fogytak.Hiába írták ki,hogy 2 km-volt az 4 is:)

Cortinába beérve egy család dinnyével várt minket ,nagyon örültem nekik.Innen már tényleg nem lesz sok.Futottam...ezt már ilyen erejét vesztetten,félig bénán is ment,nem éreztem semmit célfolyosóra rákanyarodva!Na itt a könnyeim is megeredtek,végig folytak a célig! Tavaly ugyanígy értem célba,hihetetlen és egyedülálló érzés a :MEGVAN! Beértem! Az ENYÉM!

Összességében az UltraDolomites nehezebb terepnek van kategorizálva,mint a 120 km-es LUT.

Az indulók 72 %-a ért célba.

Időm: 19 óra 18 perc

Kategória:36.

Befejezve a versenyt ,másnap a tengerpartot választottam Canazei helyett,valahogy pihenni vágytam:)Kibökve a vízhólyagjaimat ,másnap már Caorle tengerparti homokján egyensúlyoztam....

Vicces lehetett egy kívülállónak,mintha tojáshéjon lépkedtem volna....de nem tudhatták,hogy hol voltam én előző éjszaka.......

Következő utam a DZD 300 km-es távja lesz szeptember 5-én reggel 5 órás indulással,persze ha az időjárás is mellettem lesz.

Ezen az utazáson leszek 40 éves.

Németh Beáta