A Dél Zala Dombjai Ultra Trail 300 a Zalai dombság déli részén halad végig 300 km hosszan, bemutatva a legszebb részeket terepfutóknak, teljesítménytúrázóknak és terepbringásoknak.
Megszületésének (2016. szeptember) célja egy hazai, bármikor teljesíthető, több napos terepultrás kör volt.
Szint: 6000 méter.
Dombok száma: 60 db.
Így kezdődik a DZD bemutatása Kele Atilla oldalán, amit tényleg érdemes részletesen áttekinteni, mielőtt belevágnánk!
http://www.vidra-vizitura.hu/del-zala-dombjai-300-dzd-300/
2019 szeptemberében én ezt az utat egyben szerettem volna megtenni, 40. szülinapomra választottam, ezért ez a beszámoló majd kicsit párhuzamot is von a tavalyi élményekkel.
Mivel feladni kényszerültem, ezért mindenképpen menni szerettem volna idén. De mikor?
Bejött a vírushelyzet, idén a versenyeimet sorban halasztották, valamint a munkahelyemen is azon a bizonyos hétfőn dobdelacuccot-hirtelen mindenkit haza zavartak. Első héten magam alatt voltam, második héten kislábujjamat törtem ráadásként, azt így utólag átgondolva, szerintem a sors akarta így. A futásból is előtte pont kicsit elegem lett, átértékelődött, hogy újra kezdtem a pár km-es távokkal. Egy kicsit ugorva, két hete végre felhívtak a munkahelyemről, hogy kezdhetünk hétfőn. Na, gondoltam, végre egy kis rendszer, visszaállunk a korábbi menetrendbe. 3 nap munka után viszont rájöttek, hogy ez így nem működik, vagyis mivel a cég több pénzt kap az államtól, ha nem dolgozunk, akkor inkább maradjunk otthon. Több sem kellett, eljött a DZD ideje!
Szeptemberi kinyomtatott térképeim, külön jegyzeteim a vízlelő-helyekről, elsősegély dobozka, túlélőkészlet megvolt. A 40-es szalvétámat is örömmel szorongattam, hogy most újból útnak indulok! Édesapámat kellett már csak felhívnom, hogy elkísérne-e ismét. Vártam a rosszallását, de nem így történt. Tavaly igaz keveset találkoztunk, most más stratégiát dolgoztunk ki. Amikor Homokkomárom előtt megfagyva vártam egy órát a buszmegállóban izofóliában, na azt el szerettem volna kerülni. Az, ha itt marad a környéken, egyszerűsíti a helyzetet. Mivel ők is túrát terveztek ide pünkösd hétfőre, jól jött neki, hogy körülnézhet, főleg a Szurdok környékén.
Tavaly szállást nem foglaltam, idén viszont igen, Újudvaron, a TV toronytól nem messze. Sok volt az autózás, most szerdán már itt pihentünk. Pálma pizzériát ajánlom előtte szénhidrát-feltöltésnek! Édesapám jobban izgult, mint én, éjjel többször is felkelt, persze én is!
Tavaly a cuccomat 3 napra pakoltam, most egyszerűbb volt a helyzet, 110-re, az első szakaszra készültem. Tudtam, hogy a fejlámpám majd fel tudom venni később, ha kell Újudvaron, valamint egy cipőcsere volt beiktatva a Hétbükkfa forrásnál. Fél literes kulacsot vittem, izo-port, energiazseléket, műzli szeletet, sót és BCAA-t, igazolvány, kiskés, törlőkendő, töltő, kábel, powerbank, van amúgy egy kötelező lista, amit magadnál kell tartanod! Mivel szerdán már kiszedtem magamból egy kullancsot, így azzal is készültem. Nem szeretem őket, tavaly Lyme-ot sikerült megszereznem tőlük.
Ruházatilag póló, hosszúnadrág, vékony technikai hosszú ujjú és vízhatlan kabát lett a befutó. Na meg Salomon-Speedcross cipő, abból is a vízhatlan változat és kamásli, térdig érő. Kesztyűt is raktam el, 8 fokot írtak reggelre, de ez amúgy nem kellett. Ádáz időjárás-követő vagyok amúgy, kissé betegesen már! Botot mindenképp vittem, elsősorban a kutyák miatt. A naptej ne maradjon ki a sorból és a sapka, igazából a tavalyi bukásomat a napszúrás okozta, ezt is Nagykanizsára időzítettem, mint teljes generál-szervizt.
Sós mandula, gumicukor, kóla, szendvics felvágottal, sós rúd, nápolyi, magnézium, Sudocrem, Neogranormon, vízhólyag-tapasz volt a tartalékban és egy mp3-as zenelejátszó, bár én sosem futok zenével, Nagybakónak előtt a pusztán gondoltam hasznát veszem.
Tájékozódás szempontjából annyi előnyöm volt itt, hogy tavaly amúgy is lejöttem feltérképezni az egész utat előtte, de az első szakasz meg is lett, akkor is az órámon lévő track vitt, biztonsági másodikként a telefonom. Kinyomtattam papíron is a térképet, tanulmányoztam, vajon emlékszem-e még a helyszínekre. Időt kalkuláltam, átgondoltam. Ez nem egy olyan verseny, ami ki van jelölve és mindenhol van frissítőpont. Én nem izgultam. Menni akartam!
A reggeli rajtot csütörtökön 5-re lőttem be, mindenképpen kihasználva a hosszú nappalt, 16 órára terveztem az egész részt, tehát világosban szerettem volna befejezni.
A Vidra bolt előtti parkolóból indultam, pontosan. A piros sáv jelzésen elindultam kifelé a városból, először aszfalton, majd murvás úton. A Bakónaki pataknál, mint ezelőtt, hangos kutyaugatás fogadott, de ki még egy sem jött. A hegyi pincék mellett elhaladva, végre a fák között, elértem Miklósfára, itt mindig megnéznek elég furán, ki az, aki így felfegyverkezve ilyen korán átrobog a falun. 7 km-nél elértem a Miklósfai Arborétum bejáratát. Ezt nem szeretem, mivel átlagban itt találkoztam a legtöbb vaddal és itt kezdődik majd a térdig érő- vizes fű. Kisajtó nyitva volt, mentem a jelzésen tovább. Durván sok vaddisznó-túrás volt, már vártam, hogy mikor lép ki egy elém. Nem jött egy sem. Mozgolódás viszont annál nagyobb, szedtem is a lábam. Tavaly itt a pirosat elnéztem és egy gazos részen át értem a szép kis tóhoz, tehát itt balra tarts! Itt ért az igazi napfelkelte, tátva maradt a szám a gőzölgő, párás tó és a napfény látványától.
Itt a tó után kezdődik egy bokáig, majd derékig érő füves rét, sajna jobban párás volt, mint szeptemberben. Elértem egy földes útig, utána tovább a füves réten haladtam, csak úgy rúgtam a vizet magam előtt. A cipő és kamáslim itt még nem adta meg magát, ennek nagyon örültem.
Kiérve, 11 km-nél az aszfaltos út után jött egy kis emelkedő a Mórichelyi hegyre. Ez egy szép kis szakasz a pincékkel, jobbra szép kilátással. Meredek lejtő vezet Liszó faluba, itt balra kanyarodás után nemsokára egy kis kocsma van, a fiúk most is kinn álltak a sörökkel és furán néztek a botos csajra ilyen kora reggel. Én is rájuk! Ez mindkétszer nyitva volt eddig, ha esetleg kell valami az útra. A templomnál jobbra, 16 km-nél kezdődik ismét nekem egy nem tetsző rész, főleg a Szigecskei rétet nem kedvelem. Folyik ott át egy patak, ami eddig mindig meg volt áradva, most sem volt jobb a helyzet, mint szeptemberben. Fadarabokat dobáltam a talpam alá, hogy ne süllyedjek el. A réten a vizes fűben itt megadta magát a cipőm, amint földútra értem, futottam is tovább… csak el innen!
Bagola előtt még egy földes úton haladva bevisz a piros egy gazos erdei részre, ami tényleg derékig érő csalános, azt ajánlom, hagyd ki, a mellette lévő rövid út ugyanoda ér ki, a temető előtti köves útra. 23 km-nél járva elhagyjuk a falut a Bagolai hegyen, a Szőlőskert fogadó után a Nagykanizsa határán lévő Csónakázó-tóhoz érünk. Meg kell kerülni bal oldalról, ez kb. 4 km-t tesz ki, utána irány a Hétbükkfa-forrás. Az első 31 km meg is volt. Itt cseréltem cipőt, egy kényelmes Hokára, persze zokni és Neogranormon társaságában. Víz és iso keverés, maradtam a hosszúnadrágban.15 percet eltöltöttem itt, de szeretem ezt a helyet. Innen a Zöld sáv jelzést kell követni, ami nehezen észrevehető és hiányos, itt fontos lesz a GPS. A kilátóhoz egy szép emelkedőn át jutunk balra, tovább Csákányháza és Erzsébet-telep jön. Ez egy jól futható rész Zalaszentjakabig.
42 km környékén járunk, a faluban vízvételi lehetőség van a temetőnél, a bolt és kocsma eddig nálam nem volt nyitva. Na itt a falu végén, az utolsó háznál, örültem, hogy van botom! Szultánt nem hívta vissza a gazdája, 3-szor nekem futott! Kicsit izgultam, de hála Istennek már ért ilyen impulzus korábban többször is, tehát hamar megnyugodtam. Az autópálya alatti alagútban most is volt víz, szerintem ott örökké van, faltól-falig. Elérve a hegyi pincéket, ahol én szeptemberben olyan finom szőlőt ettem, most csak erre emlékezve haladtam tovább egy horhoson át a Galamboki horgásztó irányába. A tóhoz tavaly 9 óra, most 7 óra alatt értem ide, 2 órával volt jobb az időm kereken. Jól is voltam, nagyon élveztem az utat. Nem álltam meg kólát inni, pedig itt van egy jó kis hely egyszerre jobbra. Innen Csapin át Nagybakónak fele vesszük az irányt. Egy jó hosszú rész jön, sajnos fák nélkül, na tavaly itt kaptam napszúrást. Most szerencsém volt, befelhősödött és könnyen haladtam. Elértem egy pincés részhez, itt nagyot nyeltem, mert szerintem kétes társaságba botlottam, gyorsan eliszkoltam. Ez a rész 6 km hosszú, nehezen telik, itt zenét vettem elő, ami annyira érzékenyen érintett, hogy elsírtam magam a boldogságtól. Ezért jöttem és hálát adtam, hogy itt lehetek. Át a falun elérünk a Kőszikla szurdokhoz, most nem volt vészes, ez is időjárás és persze turistafüggő, milyen gyorsan érsz át. Eszperantó forrásnál frissíthetsz.
62 km-nél tart az utad, balra kanyarodva egy kecskefarmot találsz, aranyosak, ahogy lesnek, miközben elhaladsz. Itt a kék jelzést kissé nehéz követni, lesz egy bozótos ösvény, majd egy kaptató fel meredeken, balra el, majd balra meredeken le egy kicsit és be az erdőbe. Itt nézd a fán a kéket, a trackem balra vitt, már másodszor, de egyenesen haladj. Ez utáni pár km nem a legjobb élményem a Rockenbauer kopjafáig. Azt hiszed, viccelnek, olyan gaz és bozóttenger vár, majdnem levette a mellényem rólam. Volt is ott egy póló fennakadva, de nem értem el. Tavaly a vadászidény miatt itt kezdtek el lőni az erdőben, na innen akkor nyúlcipőt húztam Zalaújlakig. Nem kaptam levegőt a nagy kapkodásban a láthatósági mellényemért :)
Most 72 km-nél könnyen leértem Zalakarosig futva, közben a pincéknél szép kilátás nyílik a Balaton felé! Zalakaroson jól futható a Csiga tanösvény, nagyon jó volt itt áthaladni, majd a kilátó alatt lehet frissíteni és van nyitva étterem is. Kilátóba nem mentem fel, tovább haladva figyelj, hogy balra kanyarodj olyan 77 km-nél, én elbambultam. Nordic Walking útnak van feltüntetve, de itt a bot azért kell, hogy ösvényt vágj! Halál komolyan! Ősszel 100 kaszáspókot szedtem le, sajnáltam is őket, most gaz fogadott, na meg persze sár, ez helyett. Kicsit kanyarogva, Zalamerenyének megörültem.
A tó mellett elhaladva, a szántóföldön át, itt volt egy villanypásztoros kukoricaföld talán, egy kabaré volt kúszva áthaladnom, de mosolygós perceket okoztam egy motorosnak. Az erdőbe érve figyelj jól itt is Orosztonyig, nekem sikerült kicsit elmennem itt-ott. Beérve megszűnik a zöld jelzés, a templomnál áttérsz a pirosra. Fel-le haladsz az emelkedőkön, néha nem bizalomgerjesztő környéken, botot és lábad készíts! A lakott területről jobbra letérve az utolsó háztól jó a jelölés, felvezet egy pincéhez. Itt balra, majd jobbra fel az emelkedő, látsz egy gyönyörű lombú fát, akkor jó helyen vagy! Szép a kilátás, nem gondolná az ember, hogy ilyen magasra tudsz jutni itt a dombok között. Gelse felé a piros háromszög visz majd, ez a hegyre vezető út. 96 km környékén eléred a Szent Orbán szobrot innen a kék kereszt visz le a Csibiti völgybe, a tóhoz.
Figyeld itt is a tracket, most nem néztem el egy meredek lejtőt balra, azon visszajönni nem volt nagy öröm szeptemberben. Most egyből beugrott. Itt viszont kezdett rám sötétedni, fejlámpát kapcsoltam. Tervem 16 óra volt, pont ez miatt a rész miatt, nehogy sötétben kóvályogjak a völgyben. Hát nem jött be teljesen, félhomályban a jó kis sáros 1 km fogadott, itt tényleg figyelj. Szeptemberben nagy területeket megkerülve jutottam csak át itt. A kis tó után meredek emelkedő vezet a TV toronyig, de örültem, hogy lassan kiérek. Itt elgondolkodtam, honnan a fenébe jöttem ennyit fel, mikor ennyit nem is mentem le. A Hochschwabon nincs ennyi szint!:) A toronynál felérve voltam 100,5 km-nél, itt édesapám várt, felöltöztem és feltankoltam az utolsó 10 km-re. Elkövettem azt a hibát, hogy 90 km-nél, ahogy hűvösödött, nem ittam annyit és az evést is leredukáltam. Közel volt a cél szaga, mondhatnánk. A toronytól már semmit nem tudtam enni, a víz az sokat segített. Hosszú földes-kavicsos út vezet Förhenc hegyig, majd ott a pincék között egy aszfaltozott út Palinig. Ez az Út sosem akart véget érni! A faluba tartó lejtő nem tett jót a lábaimnak, de beérve és a templomnál becsekkolva az EP-n ez mindezt feledtette!
Tervezettnél később értem be, de ahogy néztem, eddig talán az enyém a leggyorsabb első-szakasz teljesítés! A tovább folytatáshoz a gyomrommal kellett volna kezdenem valamit, fizikailag már másnap futottam otthon, még izomlázam sem lett. A vége 111,7 km lett, 1700 m szinttel, 18 óra 21 perccel.
Édesapámnak köszönöm, hogy velem volt, sokat nem láttam igaz, de a párom- Máté is megérkezett az utolsó 10 km- re, ennek nagyon megörültem. Körmendre érve még sokáig nem tudtam elaludni az adrenalin miatt, sőt még másnap is kibírtam egy jó beszélgetést éjjel 3-ig a barátaimmal. Lehet, hogy maradnom kellett volna? :) Nem sokára megkezdem a második szakaszt, ez 100 km lesz és ezt a részt ilyen részletesen nem ismerem. Meglátjuk, mi vár!
Örülök, hogy elolvastad és ha kedvet kaptál, hajrá! Nehéz lesz ide nem visszatérni!
