Tehát ígéretemhez híven, tényleg hamar visszatértem a második szakaszra. Pontosan egy hét múlva csütörtökön, újra Palinban álltam a képzeletbeli rajtvonalnál. Szállást most is foglaltam, ugyanoda Újudvarra.. Én amúgy 2 órára lakok Nagykanizsától és más versenyek előtt nem szokott számítani a kétórányi vezetés, de ez nem az a verseny. Ez komolyabb.

Az időjárást nézve, úgy tűnt, hogy szerencsém lesz, annyit változtattam, hogy fél 5-re tűztem az indulást, az útvonalat már felszínesen ismertem a tavalyi bejárásról, most is a cél a világosban való beérés lett. Szerdán még feltérképeztük Börzönce környékét, ami valami csodálatos hely és elmentünk Homokkomáromba, megnézni a kutyákat, mégis merre lehetnek. Nem találtuk őket, de nem is ott voltak! :) Édesapám most is lejött velem útvonalakat keresni, nézegetni, szerintem nem voltam könnyű eset, kissé fáradtan indultam neki a másnapnak.

Palini templomnál percre pontosan startoltam, fejlámpám még felraktam, hátha az erdei-lombos részen még jól jönne, de aztán mégsem kellett. Átvágva a 74-es közúton először a Principális csatornát értem el, majd egy szép madárcsicsergős rész után a Zsigárd majort, ahol az összes kutya engem ugatott! Kicsit szégyellve, de nevetve futottam tovább Hosszúvölgyig.

 Itt megnéztem persze a buszmegállót, ahol tavaly izofóliában vártam a megmentőmet:). Itt egy hosszabb aszfaltos út vezet a homokkomáromi templomig, egy kis enyhe emelkedővel. Na itt is az összes kutya felébredt, a legjobban a bernáthegyik tetszettek, na de csak kerítés mögött! :) A templom után a kék jelzést elhagyva a pirosra térve, egy pincesoron folytatódott az utam. Ekkor kelt fel a nap, a kis házak között csodás kilátás nyílt a tájra, néha-néha láttam az újudvari TV-tornyot is, eszembe juttatva az első szakasz végét. A nagy álmodozásból két kutya agresszív ugatása ébresztett, jöttek felém, ahogy az illik. Láttam a gazdi kocsiját, de ilyen korán nem akartam bekiabálni az ablakon. Botjaimat keresztbe tartva, szépen-okosan magyarázva nekik :) , végül is elengedtek. A nagyobbikkal nehezebb szót érteni! :)  Na itt nyúlcipő fel és már ott sem voltam.

A Szent Orbán kilátót és a kápolnát elhagyva egy horhoson át és amúgy egy szép úton jutunk el a Várdomb forráshoz. Sár várt itt, de ezt még könnyű volt megkerülni. Itt térerőre ne is vadássz, esélytelen bejelentkezni! A Márki rét sarkánál már erőteljesebb napsütés fogadott, a jelzés itt elég jól követhető, próbáltam gyorsan túl lenni a fedetlen részeken. Az oltárci vadászház előtt nem sokkal fakitermelés folyt, a fiúk meglátva hangos füttyögésbe kezdtek, odaszóltam nekik, hogy csak túrázok, de gázt adtam!( Paprikaspray ;)  A vadászház után egy unalmas aszfaltos rész következett, majd egy részen az erdőben bukdácsolás helyett a párhuzamos földutat választottam. Börzönce előtt még elkavarodtam egy kicsit az erdőben, utána egy kis susnyás jött, beázott a cipőm, majd végre a kápolnához értem. Itt furán néztek rám a helyiek, mikor átrobogtam, jó utat kívántak. A sárga sávról a kék + jelzésre kissé bonyolult az áthaladás, néha a gaz és a derékig érő fű majdnem sírásra kényszerített.:) 31 km környékén figyelj, balra le! A következő EP-t, tehát a Deák kutat már nagyon vártam! Sok volt a hosszú emelkedő lejtő váltakozás, néha már nem értettem, hogy hova emelkedünk mégis.

A pincéket elhagyva a kútig  én az új jelzést választottam, majd egy ösvényen végre Söjtör került a látképbe. Persze előtte egy jó nagy fa rá volt dőlve az útra, öröm volt a meredek parton balról megkerülni, jobbra esély sem volt. Na itt nagy-szervizt  tartottam, feltankoltam. Tovább a sűrű kék jelzésnek örültem, majd elhagyva a söjtöri házakat a földút ismét emelkedni kezdett, megint csak nem értve, hogy hova. A magaslesekre figyelj, jó támpontokat adnak. Út az alig, inkább beszántott területeken haladtam, térdig érő fűben. Találtam itt egy bomlásnak indult kis őzgida tetemet is, alig vettem észre az aljnövényzettől. Mit ne mondjak, Pusztaedericsig sokszor vakartam a fejem az utat keresve, volt, hogy bevitt volna a kék jelzés olyan bozótba, hogy a madár sem tudott volna átrepülni rajta.

Át a nyakig érő gaztengeren, na itt öröm a GPS, végre megláttam a falut és majd az Őrangyal kápolnát. Térerő itt sem volt, pár km múlva sikerült az EP-n bejelentkeznem.

53 km környékén elértem Szentpéterföldét, idáig szép út hozott pincékkel, legelővel. A falut elhagyva, a vadászházig hosszú aszfaltos út vezet, jó volt futni az elágazásig. Itt megint gazban haladtam elég sokáig, majd a nap legunalmasabb és legmelegebb 7 km-e fogadott. Itt zenét hallgattam és nyomtam neki, hogy minél hamarabb átérjek. Közben vicces módon volt egy elkerített rész is középen, még láttad is az utat, ahogy továbbhalad. Létra átdobva, nem a legkisebb méret, nekem ahhoz nem volt ott kedvem, hogy átmásszak. :)  Néztem balról felejtős, jobbra nekiindultam és visszataláltam az útra. Hagyjuk!:) A vasúti átjáró után  Lasztonyába értem, találkozónk a Torhai forrás előtt volt megbeszélve. Kis harangláb, majd egy meredeken emelkedő horhos. Itt elgondolkodtam a bicikliseken, vajon a hátamon felvinném-e a kétkerekűt. A kilátó után egy tényleg szép erdei részen ereszkedtem le a forrásig. Itt a közmunkásokkal édesapám várt, leginkább a krémemre volt szükségem a térdemre, lehúztam a nadrágom, senkivel sem foglalkozva, hiszen szorít az idő!:) Ők egy olajfoltot próbáltak az úton eltüntetni, hülyének néztek, hogy honnan-hova tartok.

Vettem magamhoz mindent, a forrásnál meg sem álltam, utána meg kellett, hiszen egy jó kis emelkedő, majd meredek lejtő vitt Lispeszentadorjánba. Ekkor voltam 69 km-nél. Itt már a piroson haladunk tovább.

Maróc irányába jó sok szintes rész következik, sikerült pár utat is benéznem, végül is a települést kerüljük meg teljesen. Itt egy részen olyan gaz fogadott, hogy nem láttam át felette, ezt nem akartam elhinni, majd véletlenül megpillantottam a távolban egy piros jelzést.  Na ezt az ösvényt sötétben szerintem nehezen találnám meg. Szétdőlt és néhány ép kis pince szegélyezi az utat.

Eljutottam a Vétyemi Ősbükkösig, na meg végre találkoztam emberekkel is, két bicajossal. Odakiabáltak, hajrá!  Gondoltam 79 km-nél, lassan tényleg itt a vége, legalábbis gyorsabban fogytak a km-ek. Az Ősbükkösben sokkal rosszabbra számítottam, csodaszép hely, átérve az Erdészház előtti aszfalton még 5.30-as átlagot is futottam a boldogságtól! :)  Ezután egy tényleg goromba emelkedő jött a pákai hegyen. A kápolnától lefelé az ösvényen, ami elég meredek, gyorsan Szécsiszigetre értem. Itt a Kerka híd az EP. Bivalyok, malom, szép kis templom, majd zajongó kocsma után egy aszfaltozott út indult Kerkateskándra. Itt egy kicsit megugattak a kutyák, már hiányzott! :)  Máhomfáig egy kis szántóföldön keresztül jutottam, ki volt táblázva biciklisútnak, na azt megnéztem volna, ki megy ott át! :)  Máhomfa után Lentiig az út eltéveszthetetlen! Szóval bolond biztos! :) Kis aszfalt, majd a Kerka függőhíd, majd beérve egy erdős részbe már boldog voltam! Már kicsit sötétedett, de azért jól láttam  a sötétben. Meg is ijedtem egy bicajostól, úgy elbambultam. Lentiszombathelyen egy Family Frostos kocsi járta a falut, már éhes voltam, el is gondolkodtam, hogy leparkolok mellette. Na de innen tényleg csak pár km volt a célig, tehát a Lenti Kerka hídig. Édesapám elindult felém az utolsó 2 km- re gyalog, jó volt vele beérni az utolsó EP-ra.

Igazából ezt a 100 km-t 4 energia zselével , 2 banánnal és 4 műzli szelettel, kis Oreo keksszel ,3 mini sajtos-sós rúddal, ISO-val és rengeteg vízzel csináltam végig, az elsőn ettem egy szendvicset is ,de az utolsó 10-en ott égett a gyomrom. Ez most egy tökéletes frissítés volt! Éhes az utolsó 2 km-en lettem, de azt már hagytam! Bal térdem kicsit bevizesedett, de 3 nap után semmi baja sem lett. Azóta már elég jó gyorsítókat is futottam, meglepett az eredmény. Már most egy hétre rá mentem volna a harmadikra, de a munkahelyem és a férjem szülinapja közbeszólt! Azt viszont észrevettem, azóta sűrűn nézegetem az autóból a szántóföldeket! Hát nem értem, de hiányoznak! :)